Runderground

Futásról, sörökről, könyvekről...mindenről ami érdekel

Terence Hill

Most, hogy Terence Hill kis hazánkba látogatott, új filmjének népszerűsítése céljából, eszembe jutnak gyerekkori emlékeim vele kapcsolatban.                                                                                                          A mi korosztályunknak ő volt Vasember, Superman, Pókember egyben. Nem volt szüksége cicanadrágra, köpenyre, szuperképességre ( kivéve Szuperzsaru ), hogy elhiggyük csak ő na meg elválaszthatatlan társa Bud Spencer mentheti meg a világot a gonosztól.                                                                                              Emlékszem a régi mozikra. Fenekünket nyomta a kemény szék.  Az ötödik sortól hátrafelé az alacsonyabbak nem láttak semmit, mert nem emelkedtek a széksorok. A szerencsésebbeknek szülei a feneke alá rakta a családi ruhatárat, kabátostul, kalapostul, cekkerestől. A filmhiradó valami csoda volt. Senkit nem érdekelt de nézhettük nagyvásznon. A filmek megjelenésük után kb 5 évvel kerültek mozikba. De mi szerettük, nem is gondoltuk, hogy ez így nincs rendjén.                                                                                  Kifelé jövet a barátommal azon vitatkoztunk, hogy melyikünk Terence Hill. Akkoriban komolyan úgy gondoltam, hogy a sors nagyon igazságtalanul osztogat szem és hajszineket. Barátom szőke hajú és kék szemű volt, megdönthetetlen érv amellett, hogy ő lesz Terence Hill a közös játékok során. Hiába fújtam úgy rágógumi lufit mint a Szuperzsaru, hiába ültem ( egyszer ) lovon mint példaképünk a western filmjeiben és hiába kártyáztam úgy ( feketepéter ) mint zsugabubus, esélyem nem volt a szőke haj kék szem ellen. Teltek-múltak az évek, lemondtam a Terenchillségről a fiúk lassan inkább már Han Solok szerettek volna lenni, aztán pedig lettünk amivé lettünk. De ezek a filmek kiállták az idők próbáját. Generációk nőttek fel rajta és sikerült sokakat megnevettetni. A mai napig jókedvre derülök a pofonok hangjától a vicces beszólásoktól...                                                                                         Most végre Magyarországra jött gyerekkorom szuperhőse akinek 79 évesen még mindig egyenes a tartása, csibészes a mosolya és vakítóan kék a szeme. Egy szuperhős mindig szuperhős marad, mert rajta nem fog az idő vasfoga....

 

Kriván

A Zöld-tavi menedékház és az Alacsony-Tátra három legmagasabb csúcstúrája után, elérkezett az idő, hogy megmásszam Szlovákia szent hegyét a Krivánt. A legenda szerint miután Isten megpihent a 7. napon, egy angyalt küldött a földre, hogy nézzen szét mit lehetne még szépítgetni rajta. Ez az angyal annyira nézelődött, hogy nekiment a csúcsnak és az elhajlott. Innen is kapta a nevét : Kriván - kajla, ferde. Az ütközésnél ráadásul kiszakadt az angyalka zsákja és szétszóródott a sok-sok szépség a környéken amit abban cipelt.                2494m magas csúcsa egy keményebb, de teljesíthető túrának tűnt. Azt írják, első magashegyi csúcstúrának tökéletes választás. Pontban hajnali 5 kor indult a busz a városligeti jégpálya elől, ide jött 2 cimborám is, akik még vidámak, lelkesek voltak, mert nem tudták mire vállalkoztak :-D A hosszú buszozás alatt a túravezetők minden fontosabb tudnivalót elmodtak a túrával kapcsolatban, történeteket, érdekes információkat meséltek a Tátra kialakulásáról, nevezetességeiről, élővilágáról. Kb tíz órára érkeztünk meg a Csorba tóhoz, itt még egy kis pisi, kaki, smink igazítás és indulhatott is a csapat. Az első kilómétereken kellemesen emelkedő erdei utakon haladtunk. A viszonylag sűrű növényzet között, rengeteg elkorhadt, kidőlt fenyőfát láttunk

 

Szegényeket a vihar pusztításán kívül egy elszaporodott szú fajta tizedeli. A szlovákiai erdészek hosszas viták után arra jutottak, hogy hagyják a fákat elpusztulni, a természet majd évtizedek után helyre állítja a környezetet.                                                                 Az egyre jobban emelkedő úton, kezdtek megjelenni a nagyobb kövek, az óriásfenyők helyét pedig átvette a törpefenyő. Árnyékos rész nem igazán adódott, a nyakamat, fejemet égette a nap, baseball kalapot sajnos elfelejtettem hozni. Utamat egy kígyó méretű hernyó keresztezte, sietősen csúszott-mászott egy bokrocska árnyékába.

Kis pihenő után továbbindultunk, innen már remekül látszott a Kriván csúcsa és innen kezdődött a Rock N' Roll.

A sziklás terepen elkezdődött a felfelé kapaszkodás. Annyian voltak errefelé mint a Rákóczi úton, folyamatosan kerülgetni kellett az embereket, vagy félre kellett állni a lefelé jövők miatt. A kilátás viszont gyönyörű !!! A csúcstól kb 1,5 km-re volt egy elágazás, aki nem bírta erővel, vagy tériszonya volt azt az egyik túravezető lekisérte egy másik úton. Tetszik, hogy gondolnak erre is, sokan itt tapasztalják meg először, hogy milyen egy magashegyi csúcstúra, nem mindenki bírja. A 44 főből tizen éltek ezzel az opcióval. Én lelkesen másztam tovább, fizikálisan nem viselt meg viszont kezdtem érezni, hogy van egy kis tériszonyom. Ez a rész már aktívan mászós volt, a sziklák a nagy forgalomtól több helyen lekoptak, csúszóssá váltak, figyelni kellett nehogy valami baj legyen.

Lefelé nem néztem, jobb nem látni mi van alattam :-D Azon azért elgondolkodtam hogy fogok lejönni ilyen meredek úton, de itt már nem fordulhattam vissza, egy célom maradt, feljutni a 2495m magas csúcsra. Még egy kevés mászás és ez sikerült is. Kötelező szelfi a kereszttel, majd leültem egy sziklára nézelődni. Szerencsére jó idő volt, rendben voltak a látási viszonyok, beláttam a környező csúcsokat, gyönyörködtem a tájban, ettem ,ittam.

Közben egyik cimborám is megérkezett, pacsiztunk, gratuláltunk egymásnak és megkezdtem a lefelé mászást. A legjobb megoldásnak az látszott, ha a kritikus részeknél pókmászás szerüen jövök lefelé. Ahogy elnéztem sokan választották ezt a nem túl szakszerű, de annál hatásosabb módszert. Szóval kb 1 kilómétert a seggemen csúszva tettem meg :-D Miután elértünk a zöld jelzéshez onnan már semmi említésre méltó nem történt, kb 7 kilóméteren keresztül gyalogoltunk lefelé. Az össz távolság 16 km volt, ebből az eleje 1149 m felfelé.  Aki szeretne egy jó magashegyi csúcstúrát, annak bátran ajánlom. Kell hozzá  jó állóképesség, ajánlatos hogy ne legyen tériszonyos az illető de fantasztikus élmény, hálás vagyok az utazom.com túravezetőinek, hogy részese lehettem ennek a jó kis túrának. Pár napig még biztos a hatása alatt leszek :-)

Szabadság napi futás , Gödöllő

Amennyire télen még vártam a versenyszezont, annyira nem indulok idén versenyeken. Egyszerűen nincs hangulatom a tömeghez, jólesik  csak magamnak, magamban futni. Most viszont egy olyan versenyről van szó amire már tavasszal beneveztem, a nap is szépen sütött, szóval semmi indokom nem adódott, hogy kihagyjam. Pár éve ez a verseny volt ami visszahozta a futáshoz a kedvemet, azóta a kedvenceim között tartom számon. 5 , 12 , 21 km-es távokra lehetett nevezni, nekem a 12km-es táv fekszik a legjobban, ezért azon szoktam indulni.  Eddig szép és jó is lenne minden, de az én nagy szerencsétlenségemre a sörfesztiválok szezonja egybe esik a futószezonnal.                    Csütörtök este egy hírtelen ötlettől vezérelve, átsétáltam a cseh sörfesztiválra meccset nézni és sikerült is igen szépen bekarmolnom. Péntek reggel 2 x olyan durván néztem ki mint Alan a Másnaposokban . Szóval szombat reggel, kissé megviselve, fáradtan ébredtem. Irány Gödöllő. Útközben már a megszokott módon megint rámtört a klotyózhatnék, beszarás közeli állapotban érkeztem a gödöllői benzinkúthoz. Satufék, rötyi, boldogság, irány tovább. Ezen a ponton elgondolkodtam, hogy én már annyi helyen wc-ztem az országban versenyek elött, hogy lassan könyvet írhatnék Magyarország wc-iről, és értékelném őket mint az éttermeket :-D Rajt elött 20 perccel értem a máriabesnyői kegyhelyhez. Átvettem a rajtszámot ( idén végre chipes lett az időmérés ) és még maradt egy kis időm pacsizni az ismerősökkel, majd jöhetett a bemelegítés. Pontban 9-kor indultak mindhárom táv futói. Az első 3 km jóleső 4 perc körüli tempóval ment. Nem éreztem megerőltetőnek, nyugodtan, ritmusosan vettem a levegőt. Jó volt érezni a napsütést, a fák illatát, a hűsítő szelet. Az élbollyal együtt futottam, nem éreztem, hogy gond lehet. Egy sártenger kellős közepén próbáltam előzni, ami nem volt jó ötlet, mert majdnem perecelés lett a vége. Gyorsan visszaálltam a sorba, gondoltam lesz még alkalmam rá. Miután a 3 táv mezőnye szétvált akkor láttam, hogy a harmadik helyen vagyok, viszont egy nagyobb emelkedőnél utolért egy srác, akivel nem tudtam tartani a lépést, elkezdtem érezni a sörfesztivál hatását. 5 km-nél teljesen kiszáradt a szám, másra sem tudtam gondolni csak egy pohár vízre. A tempóm elkezdett visszaesni, 6km-től szinte egyedül futottam. A kanyargós erdei utakon nem láttam mennyire vagyok lemaradva. Kb ezen a ponton kezdtem beletörődni, hogy itt ezen a napon nem leszek dobogós, egyetlen célom maradt, 1 órán belül beérni és ezzel megjavítani a tavalyi időmet. A frissítőpontnál végre ihattam egy pohár vizet, ami vissza adta némileg az erőmet. 9,5 km-nél egy nagyobb emelkedőnél kb 200 méterre megláttam az elöttem futó 2 embert. Itt még megpróbáltam befogni őket, de az emelkedőkön amúgy is gyenge vagyok, ismét leszakadtam, szem elől vesztettem őket. Mivel mögöttem nem jött senki, az meg világos volt, hogy én már nem fogok előzni, kényelmes tempóban befutottam a célba. Nem tudtam igazán örűlni a 4. helynek mert tudom, hogy jobb is lehetett volna. Nem jött össze az egy óra alatti idő sem, egy kicsit rosszabb lett, bár tavaly ez elég volt a második helyre, idén erősebb volt a mezőny. Én meg gazdagabb egy tanulsággal. Verseny hetében távolról, nagyívben kerüljem el a sörfesztiválokat :-D

Nick Hornby

Kultúrális rovatom következik :-)

Mint nemrég említettem szeretnék Nick Hornby könyveiről egy bejegyzést írni.

Most érkezett el az idő :

Egy unalmas, esős vasárnapi napon amikor még ahhoz sincs kedvem, hogy kiüljek egy kávéra valamelyik kávézóba a tévé távirányítóját nyomkodom. Szörfözöm a csatornák között : 1-nézhetetlen szar 2-nézhetetlen szar 3-nézhetetlen szar stb stb ... Egyszer csak megakadok egy filmnél. John Cusak éppen Top 5-ös listát állít fel szakításairól. Na ez éppen nekem való téma, egyből lekötötte a figyelmemet. Ez volt első találkozásom Nick Hornbyval, a film pedig a Pop, csajok, satöbbi. Nem mai darab, 2000 július 20.-án mutatták be a magyar mozik. Ne kérdezzétek, hogy könyv és filmbuzi létemre miért csak 18 évvel később találkoztam vele. Számomra is érthetetlen, de mivel a google a barátom, pillanatok alatt utána néztem mindennek és rendeltem is a könyveket. Szerencsére termékeny író, könyveinek listája igen hosszú, lesz mit olvasnom egy darabig. Eddig 6 könyvét olvastam. Visszatérő momentumuk a popp zene, futball, párkapcsolati gondok. Mindegyik könyvét átjárja a  fanyar humor. Regényei hétköznapi emberekről szólnak, hétköznapi problémákkal . A szereplők általában egyes szám első személyben beszélnek, ezzel is közvetlenebb kapcsolatot hoznak létre az olvasóval. Eddig mindegyik regénye tetszett, de kettő az ami igazán megfogott. Az elöbb említett Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról. Mindkét regény főszereplője a harmincas évei közepén járó srácok, akik valamiért elfelejtettek felnőni ( ismerős figurák ). Az életük egy helyben toporog,de ez különösebben nem zavarja őket. Aztán külső hatásra ( szakítás, egy kisfiú ) kénytelenek átgondolni eddigi életüket, hol tartanak, merre mennek. A regények végére pedig, kicsit megkésve elindulnak a felnőtté válás útján.  Könnyen azonosulni tudtam a főszereplőkkel, ami azért inkább szomorú mint dicséretes dolog :-) A regények olvasása után én is végiggondoltam sokmindent magammal kapcsolatban. Arra a következtetésre jutottam, hogy a férfiak nagy része midig örök gyerek marad és nem biztos, hogy ez olyan nagy baj.

Eddig olvasott könyvei :

Pop, csajok, stb

Egy fiúról

Fociláz

Hosszú út lefelé

Cicikrisztus

Betoncsók

Funkcionális edzés

Régóta nem jelentkeztem, de megnyugtatok mindekit még élek és virulok :-) A munka és az edzések melleti pici szabadidőmet Nick Hornby regények olvasásásval töltöm. Ezek a könyvek is megérnek majd egy bejegyzést, de most a funkcionális edzésekről szeretnék egy kis betekintést nyújtani.

Mi is az a funkcionális edzés ?

Egy olyan edzésmódszer ahol konditermi gépek helyett a testünk az elsődleges eszköz. Az edzések során az egész test részt vesz a mozgásban. Persze azért szoktunk használni mi is súlyzókat, kettlebellt, ugrálókötelet, medicin labdát , stb.  Futásnál igen lényeges, hogy megfelelő állapotban legyen az izomzatunk. Nyílvánvaló, hogy egy túlsúlyos ember nem fog mondjuk 4 perces kilómétereket futni, de nem csak a futásnál lényeges a sportos testalkat. Nekem ne mondja senki, hogy jól érzi magát, ha a teste korlátozza bizonyos tevékenységeknél.Na meg az esztétikai szempont sem utolsó. Ugyanúgy ahogy rendben tartjuk ruhánkat, lakásunkat, autónkat a testünket is rendbe kell tartani.    A téli és tavasz eleji intenzív állóképességet növelő alapozó edzésekről, kezdünk áttérni az edzőm Ács Feri által, csak Beach Bodynak nevezett edzésekre. Csökekntjük az intenzitást, nőveljük a súlyokat. Persze azért így sincsenek hosszú pihenőidők, itt nem látni olyat mint egy konditeremben, hogy valaki két gyakorlat között a telefonját nyomkodja.                                      40 perc folyamatos beszarás van :-)

Na  de milyen is egy edzés ?

Hétfő :

10 perc:

Bicepsz hajlítás ( 40kg ) 10 ismétlés - közte 30 mp szűken húzodzkodás

10 perc:

Tricepsz hajlítás fej fölött ( 16kg kettlebell )10 ismétlés - közte 30 mp fekvőtámasz

10 perc :

Fűrész 10 ismétlés ( 2 x 16 kg kettlebell )- közte 30 mp invertált evezés

A végén pedig 10 perc hasazás :

20 mp X Crounch , 20mp Plank , 20 mp Mountain Climber

 

Szerda :

Hasonló felépítésben mint hétfőn

Front Squad 10 ismétlések - 30 mp Thruster

Dead Lift 10 ismétlések - 30 mp Swing

Bolgár guggolás 6-6 - 30 mp Jump Squat

A végére még 10 perc hasazás.

Ilyen edzések után garantált az esti jól alvás :-)               Ennek az edzéstípusnak köszönhetem a törzsem , lábizmom erősödését , hasamból lement pár centi , formásodtam, és nőtt az állóképességem.  Szóval igazán hálás vagyok az edzőbának :-)

Ha valakinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, itt tud utánanézni , vagy akár jelentkezni edzésre :

www.beastcompany.hu

 

Generali Runner's World Run - 10,5 km

Az áprilisi mélyrepülésemből mostanában kezdtem magamhoz térni. A kiesett 1 hónapot sajnos nem lehet 1-2 hét alatt helyrehozni. Múltheti 17 km-es edzésemnél éreztem, hogy maradt még erőm a végén is a tempósabb futáshoz és nem úgy érkeztem a "célba" mint egy élőhalott. Ennek örömére, péntek este még egy sörfesztiválos tivornyát is engedélyeztem magamnak, jó tarahumara szokás szerint :-)                   Füredre a versenyközpontba kb 40 perccel a rajt elött érkeztem, ahol brutális sor fogadott. Elmorzsoltam egy könnycseppet a szememben és megfogadtam, hogy legközelebb még Pesten átveszem a rajtcsomagot. A sor lett volna a kisebbik gond, a nagyobb viszont az volt, hogy semmit nem haladt. A rendezők próbálták menteni a helyzetet, eltolták a rajt időpontját. Kb 45 perc sorbanállás után, rohantam a rajtzónámba bemelegíteni. Kis várakozás után elrajtolt a mezőny.                        Az első 2 km-en még a 4 perces iramfutók elött haladtam, de aztán szép fokozatosan elkezdtem lassúlni. Érdekes érzés volt, a futás tulajdonképpen jólesett, nem kapkodtam a levegőt nem savasodtam, egyszerűen csak az agyam valahogy nem kívánta a keményebb tempót. Beálltam tehát egy kényelmes, de még gyors sebbességre ( micsoda paradoxon ), lesz ami lesz alapon. A majdnem 30 fokos meleg és a végig tűző nap sem sokat segített a helyzeten.  A Tagore sétánynál sikerült életem balfaszságát is megcsinálni. Nyíl egyenes úton rossz irányba mentem ( átfutottam a szembe sávba ) A kedves rendező úr, sípolt mint az őrült, hogy kanyarodjak vissza, ezúton is köszönöm neki a helyreigazítást. Ez a kis Intermezzo elég volt, hogy megtörje a maradék lendületemet , ráadásul a mögötten futó  boly is lehagyott. Több kevesebb sikerrel , rájuk tapadtam és 45.53-al beértem a célba. 2017-ben 2,5 perccel futottam jobbat, bár a pálya most változott, az órám szerint  500m-el lett hosszabb. Összesítésben így 14. lettem, de ez is elég lett a nyugger koroszály 3. helyéhez :-)  Szerettem volna megdönteni a tavalyi időmet, ez nem sikerült, de így sem vagyok csalódott. Ez a verseny most ilyen volt, de a futás jólesett, az idő szép volt, a Balaton pedig még mindig csodálatos.    Köszönöm a rendezőknek a szervezést, a hangulatra igazán nem lehetett panasz, a befutócsomag, póló + bor a Varga pincészettől igazán rendben van. A rajtszámok gördülékenyebb, gyorsabb átadására kellene valamit kitalálni és akkor minden tökéletes lesz.                                                              Szép estét mindenkinek :-)

 

Glamour napok férfi szemmel

Ez a hétvége amely a legkeményebb tűzben edzett férfiakat is megtöri, de nekem sikerült testben, lélekben egészségesen túlélnem. Olvassátok hát az igaz, megrázó történetet :

Hétfőn még minden vidáman indult. A tavaszi napsütés átjárja pórusaimat, madarak csicseregnek, a virágok bontogatják szirmaikat. Csak este értesültem a tragikus hírről. Csütörtöktől-vasárnapig Glamour napok. A vér megfagyott ereimben amikor megláttam az asztalon a kuponfüzetet, mellette a kivágott kuponokkal. Szerelmem éppen útvonaltervet készít és listát ír azokrol a dolgokrol amiket meg kell venni. Itt már érzem a vesztemet, de a hétvége még távolinak tűnik. A napok viszont gyorsan telnek, gyomrom egyre inkább összeszorul. Mivel csak a szombati napot vállaltam be , kaptam két nap haladékot. Merle gondolom nem erre gondolt amikor megírta 2 nap az élet című regényét :-)

Szombat hajnalban hideg verejtékben úszva ébredtem. Ma már nem menekülök, elért a végzetem. Úgy készülök mint Bear Grylls a vadonba. Magamhoz veszem a túléléshez szükséges eszközeimet : Víz, energia szelet, feltöltött telefon, és belebújok legkényelmesebb tornacipőmba. ( a kényelmes cipő nagyon fontos !!!! Kilómétereket kell gyalogolni ) Két uticélunk van. Westend City és a Corvin pláza. A Westend már reggel tele van emberekkel. Megfáradt, réveteg tekintetű férfiak, csomagokkal megpakolva kisérik, az örömtől megrészegült párjaikat. Ha az evolúció működik, lassan még 2 keze fog nőni a férfiaknak. Ilyenkor tűnik fel hogy mennyi boltot sikerült összezsúfolni egy helyen. És csak megyünk,csak megyünk, csak megyünk. A szatyrok egyre jobban húzzák le karjaimat, de amíg tudom nyomkodni a telefonomat, addig nem adom fel. Szerencsére fantasztikus az állóképességem, a sok edzésnek végre hasznát veszem.                                   Csak hogy érzékeltessem helyzetemet, egy szösszenet a beszélgetésünkből ( helyszín : illatszer bolt, smink részleg )

- Édesem, nem kell itt állnod , nézelődjél te is.

Azt meg hogy ????? Mit nézzek a sminkeken ???

Amikor már kezdtem feladni, eljutunk egy Oázisba ( Westend étterem rész ) Megfáradt utazóként úgy falom a KFC csírkét mint aki soha nem evett, élvezettel iszom meg a kávémat, érzem hogy újra van remény a túlélésre. Tudom hogy egyszer meghalok, de az nem a mai nap lesz. Nem fog felőrölni a Glamour hétvége. Ez a felismerés vidámsággal járta át lelkemet, kacagni tudtam volna, pacsizni sorstársaimmal. Szerettem volna hangosan kiabálni : Férfitársaim, már nem kell sokat szenvedni, nemsokára ihatjátok hűtött söreiteket, nézhetitek a meccset !!! Innentől fogva hamar eltelt az a pár óra, csak úgy suhantam, lebegtem a boltok között.

A gép elött ülve a mai napra gondolva még néha összerezzenek, de tudom hogy fél évig megint biztonságban vagyok :-)

A legpusztítóbb, legveszélyesebb boltok listája :

Müller, Rossman, DM, Zara, Salamander, CCC, H & M, Pepco

Dona Onete koncert

Az egész történet egy modern balett előadással kezdődött a Müpában. Ez a táncelőadás is megérne egy misét, a természet hangjaira balettoztak. Elég perverzül hangzik, de tényleg tetszett. Szóval akkor annyira jól éreztük magunkat barátnőmmel, gondoltuk ide még visszajövünk. Hoztunk is magunkkal egy programfüzetet, amiből aztán drágaságom kiválasztotta Dona Onete koncertjét. Mivel semmit nem tudtunk róla, 5 mp izzasztó youtube keresgélés után már néztük is a videókat. Brazíl hölgy  kb 80 éves, 73 évesen adta ki első lemezét, majd 2017-ben követte a második. Nem kapkodta el a dolgokat, de a tehetség utat tör magának, bármennyi idős is az ember. Amúgy fantasztikus, pörgős világzenét játszik, jó hangulatunak igérkezett a koncert. A csajom táncra is perdült a zene hallatára.Olyan koncerten meg úgy sem jártam még ahol nem a világfájdalom a fő hangsúly, és a harmadik számnál még senki nem akarta fölvágni az ereit :-)

Elérkezett a várva várt este, Müpában teltház, kiöltözött hölgyek, urak pezsgőt kortyolgatnak, halkan beszélgetnek. Nem az a közeg amilyen helyekre eddig én jártam, de bíztam benne hogy bulizni azért csak tudnak. A koncertterem gyönyörű, akkora orgona van az egyik oldalon mint a házunk. Az orgona alatti szinpadon, a hangszerek elött egy egyszerű karosszék , amiben a Dona Onete fog ülni. Ő már nem az a korosztály aki végig ugrálja az egészet, majd a végén egy Fuck You felkiáltással beugrik a közönség közé.                    Pontban nyolckor elkezdődik a koncert, latinos dallamok elárasztották a termet, és kis idő után egy férfi karjára támaszkodva besétált Dona Onete. Pici, kövérkés néni, láthatóan a járás is nehezen megy neki, de amikor elkezdett énekelni, az állam is leesett. Hihetetlen energia, életerő árad a torkából. A két gitáros srác, átlagos, hétköznapi forma, a szaxis viszont rasztás hajával, eléggé figyelemfelkeltő figura. Másfél óra alatt végig ugrált , tapsra buzdította  a közönséget, jó volt nézni ezt a kirobbanó energiát. A másik hangulatfelelős a kongás srác, ő is többször mutatta a közönségnek, hogy kéne egy kicsit tapsolni.....És itt elérkeztünk az este egyetlen negatívumához, a közönséghez. Én ilyen    ( már elnézést a kifejezésért ) de elbaszott közönséget még nem láttam. Mindenki ült a fenekén szép nyugodtan, számok végén tapsikoltak és kb ennyiben kimerült a tudásuk, lelkesedésük. Ha a temetésem lesz, ezt a társaságot szeretném , hogy ott legyen, annyira gyászosan viselkedtek. A barátnőmmel mi nem bírtuk tovább, az egyik számnál felpattantunk és táncoltunk. Aki ezt ülve végig tudta nézni annál valami tutira nincs rendben. Ha már a zenekar és a 80 éves Dona Onete mindent belead, megtisztelem őket, hogy én is odateszem magam.                                             Szóval összességében nagyon profi zenészeket láthattunk, profi előadással,vidámság,életrő,latin dallamok. Dona Onete kora ellenére zseniális volt. Ez az este azt is megmutatta, hogy a zene kortalan, ilyen idősen, ülve is át lehet adni olyan energiákat, pozitív érzéseket, ami napokig feltölti az arra vevő, az azt befogadni akaró embereket. Viszont egy ilyen zenének nem a Müpában a helye. A Sziget világzenei színpadán biztos hogy óriási lett volna a hangulat.

Egy kis ízelítő :

https://www.youtube.com/watch?v=iBa_udVTfWI

 

Kihagyott verseny

03.15 csütörtök

A Pilis Trail utáni órákban elöntött a takony,köhögök,tompa a fejem, érzem az izületeimet.Gondoltam a következő versenyig majd elmúlik,de az állapotom egyre csak romlott.Nem is emlékszem hogy mikor voltam utoljára beteg,most meg pláne nem jött jókor. Alig vártam, hogy elkezdődjön a tavaszi futószezon, ennek örömére itt kripliskedem. Ma reggel kimentem egy szigetkört futni, ha megközelítem a 21 percet akkor bírni fogom a versenyen is a tempót, de annál rosszabb idő azt jelenti hogy nem vagyok jó állapotban. Az első kilóméteren még úgy ahogy ment a tempósabb futás ( 3.53-as kilóméter ) de aztán a testem kezdte megadni magát. A légzésem szabálytalan lett, tüdőm jelezte hogy ezt ma nem kéne eröltetni. 22.22 alatt értem körbe, ez nagyon gyenge, pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ki kell hagynom a vasárnapi vérteskozmai versenyt :-( A részvétel nem boldogít, szerettem volna egy jó időt repeszteni.Ha nem tudom a legjobabmat adni inkább elengedem az egészet. Pillanatnyilag eléggé el vagyok keseredve, sokat készültem és most lehet, hogy nem tudok menni...            Vasárnap kiderül.

03.16 péntek

Türhetően voltam egész nap. Az állapotom nem romlott,ezt jó jelnek vettem. Este azonban belázasodtam. Ezzel el is dőlt hogy kihagyom a vasárnapi versenyt.

03.17 szombat

Elmentem az ügyeletre ahol közölték, hogy vírusos megfázásom van, de ők nem írhatnak fel gyógyszert. Ezt nem is nagyon értettem. Akkor minek van az ügyelet ???? Kb annyiban kimerült az orvoslás, hogy szedjek c vitamint, meg köptető szirupot. Ennyi erővel mehettem volna a sárkányfű árushoz is. Az egészben az a legbosszantóbb, hogy a téli alapozásom nagyon jól sikerült, de február vége óta,különböző okok miatt, szinte nem volt egy jó futóhetem sem. Ez így nagyon kevés lesz :-(   Fel kell állni a padlóról, bízni kell magamban, a szervezetemben. Most már az áprilisi balatonfüredi versenyre kell koncentrálnom. Felemelt fejjel, keményen, menni előre !!!!

Pilis Trail 2018

Szombat : Február utolsó heteiben még nyújtózkodott egyet a tél. A kemény mínuszok megkarmolták az alapozásba belefáradt futók testét, lelkét. Ilyenkor már nagyon várja az ember az első tavaszi napsugarakat, folyamatosan mantrázom hogy : már csak pár edzés és itt a jó idő !! Sajnos a februári futások mennyisége, különböző okok miatt elmaradt a tervezettől, de a tavalyi edzésnaplómat nézegetve legalább a sebességem javult valamennyit. Most már vége a nehéz heteknek, elérkezett a szezon első versenye :                                                                                                                 Pilis Trail 10,5 km.

Tavaly ezen a versenyen saját magam legnagyobb meglepetésére 3. helyezett lettem. Álmomban nem gondoltam volna, hogy én valaha is dobogóra kerülök egy olyan versenyen ahol háromnál többen indulnak, de úgy tűnik hogy a sok edzéstől menthetetlenül elkezdtem fejlődni :-D, mint ahogy azt az egész 2017-es szezon mutatta. Most kiderül, hogy csak volt egy jó évem és erről mesélek hőskölteményeket az unokáknak              ( természetesen, igazi HERO-nak beállítva magamat ) vagy tovább írom a történetet. Mivel azért tudom hogy hol a helyem a futók táborában, még mindig nem helyezésben gondolkodom, hanem a tavalyi időmet szeretném megdönteni, bár ehhez a terepviszonyok idén közel sem ideálisak . Ma este még megiszom a szokásos kabala sörömet, futócuccomat szépen kikészítem, és már csak annyi dolgom maradt hogy várjam a holnapot. Én mindent megtettem, meglátjuk mire lesz elég.

Vasárnap : reggel 6 óra . Kismacskám megelőzve az ébresztőórát, a lábujjam rágcsálásával tudatja,hogy éhes, unatkozik és különben is minek alszom ilyen sokáig. Ádámkosztümben, hulla álmosan támolygok le a galériáról. Miközben a macskakajás tasakkal bíbelődöm a türelmetlen kis bestia egy makkra mért csapással közli hogy ne szarozzak már ennyit. Nálam új értelmet nyert Ákos: Indiántánc című dala, szítkozódva közlöm hogy délután lejátszuk a meccset, eldöntjük hogy ki a férfi a lakásban. Időm még bőven van, kávézom, reggelizem    ( zabkása, banán ) aztán irány Piliscsaba. Rajt csak tízkor van, de szeretném magamba szívni a szezon első versenyének hangulatát. Megnézem a félmaraton rajtját, aztán elkezdek én is bemelegíteni. Az első tavaszi napsugarak átjárják a testemet, felmelegetik a kissé még álmos izmaimat. Közben nézem a többi futót. Varga Józsiról tudom hogy hozzám képest űrkategória, de még felfedezek egy-két igazán jó futónak tűnő srácot. Ebben a pillanatban engedtem el a dobogót. Ha kihozom magamból a maximumot és megdöntöm a tavalyi időmet, akkor már boldog leszek.                                  10 kor végre elrajtolunk. Kb 1,8 km amire eljutunk az erdőbe , enyhe emelkedő végig. Már itt érzem, hogy ez ma nem esik jól és túl vagyok öltözve. Fekete cuccom csak úgy szívta magába a meleget. Izzadtam mint kurva a templomban. Végre elértük az erdőt. Az első útleágazásnál sikerült rossz irányba menni az egész  bolynak aminek én is a tagja voltam. Egy madárcsontú leányzó a legnagyobb emelkedőn vígan kocogva            ( miközben én már most halálomon voltam ) kérdezi : -nem megyünk rossz irányba ?                                            Őszintén szólva fogalmam sem volt,mert nem figyeltem. A többiek tovább futnak, én elindulok vissza, megnézni hogy merre is kéne menni. Persze nem arra amerre mi jártunk. Jópáran leelőztek a kis malőr miatt, kezdhetem a felzárkózást. A Dévényi Antal kilátóig sokminden nem történik, utolérek 4 embert akiket leelőzök. Nem egyszerű a futás, hó és sár váltogatja egymást. Csúszkálok rendesen. Madárcsontú leányka egy újabb durva emelkedőn úgy fut el mellettem hogy csak tátom a számat. Szerencsére lefelé nem ilyen jó, egy sráccal közösen lehagyjuk. Tartom a srác tempóját,aszfalton, lejtőkön jó vagyok, úgy gondolom majd a városba beérve lehagyom. Persze ez sem így alakult. Szép lassan elhúzott, amire  visszaértünk Piliscsabára már nem is láttam. Azért itt még mentem ahogy a csövön kifért. Versenyen vagyok haljak meg szépen. Nagyon elkeseredett arcom lehetett mert a célba érve közölték,hogy ha ez vígasztal benne vagyok a tízben. Az órámat véletlenül nem állítottam meg, de úgy számolom hogy kb 3 perccel futottam jobbat mint tavaly. Még nincsenek fent az eredmények 58 perc körüli lett az időm és úgy gondolom hogy  5-6. hely körül értem célba, de ezt még nem tudom pontosan.                Szóval szezonkezdésnek jó kis verseny volt ,nem vagyok csalódott. A tavalyi időmet megdöntöttem ,de ez ma, az erős mezőny miatt ennyire lett elég. Keményen kell tovább edzeni , jó úton járok.  A szervezőknek köszönet a jó versenyért,szalagozás rendben volt, a hangulat remek és a gulyásleves is igazán jólesett. Örülök hogy ilyen szépen fejlődik a Pilis Trail de közben megmarad a családias hangulata ami miatt én már több éve a nevezők között vagyok.Gratula mindenkinek aki ma teljesítette a különböző távokat, legyen szép napotok :-)